„Vérem! Atyám Atyjának ivadéka!

Örülök, hogy kérdéseddel megkerestél. Nagyon megtisztelő,hogy tőlem kérsz tanácsot meg nem nevezett barátod számára, bár jobban meghatott volna a megtisztelő gesztusod, ha a bizalom jelével párosul, és őt is megnevezed – hisz tudhatnád, a barátaim barátai az én barátaim is.


Nem is rabolom az idődet, mert mint az általam ismert ventrue ghoulok fejébe kezdettől beleverik: az idő pénz. Hogy milyen a város, mennyire biztonságos az ide érkezőknek, letelepedni szándékozóknak?

 

 

.

 

Ha a kamarilla koronáján annak minden városa egy-egy drágakő, akkor bizonyára legfényesebb gyémántja San Francisco……kezdené ismertetője sorait egy olyan magát kreatívnak gondoló toreador, mint amilyeneket Te is, én is tucatszám jól ismerünk. Jómagam azonban nem fogok ilyet írni. No nem azért, mert nem tudnám hosszú rőffel mérni a súlytalan szavak szövetét, mint ők teszik, hanem mert én tudom, hogy egyrészt a kamarillának – Londont leszámítva – nincs még képzeletbeli koronája sem, jobbára csak jogarai vannak, másrészt San Francisco nem is lenne millió évek alatt, nagy nyomáson, tűzben forrt drágakő, sokkal inkább tengerpartra vetődött igazgyöngy, vagy korall… …nem antedeluvianisztikus, nem hideg és szervetlenül személytelen, sokkal inkább a közelmúlt biogén megkövülése – és akármilyen értékes, csillogó felületű illetve tökéletes formájú is, szennyre épül, s opálos csillogása csak azt fedi el…


Aki kívülről nézi a várost, az egy nyugodt, az államokbeliekhez képest békés nagyvárost lát. Aki értő szemmel, a fátyol mögé látva nézi, az pedig egy idilli kamarillát, amely békében él közeli és távoli szomszédaival egyaránt. Aki azonban tapasztaltabb, tudja, hogy a hosszas szélcsend is lehet a mindent elsöpörni képes vihar előjele, és a legerősebb, legörökebbnek hitt béke is törékeny……engem ez az érzet kínoz…


Hiába beszél Thomas Hatchet, az egyik helyi ventrue üzletember, én a helyében óvatosabb lennék. Persze, értem én, hogy muszáj arcoskodnia, hiszen a vérében van, no meg a kisebbségi érzését is kompenzálja, ezekkel a mondatokkal, mint ahogy a nagy kocsikkal, amiken jár, meg a monumentális épületekkel, amiket építtet. De idegesítő, hogy mindig elmondja minden szerencsétlennek, aki a városunkba jön, és akinek nem sikerül elkerülni a vele való találkozást, hogy San Francisco hét dombra épült, mint Babilon, Róma és mint Bizánc – s ez nagy dolgokra predesztinálja a várost, mint ahogy az említettek is nagy szerepet játszottak a halandó és káinita történelemben egyaránt. Sok lokálpatriótának tetszik ez a szöveg, azonban jómagam úgy hiszem, hogy ilyenkor nem a város arculatát építi a primogén, hanem légvárakat vizionál, másrészt ugyanakkor félek, hogy az ilyen hetvenkedő szavak kihívják ellenünk a sors vagy az Isten haragját, mint Bábel Tornyának építői…


…hiszen a spiritiszta-látnok Laura Rindauer hagymázas jövendöléseit is megihlette ugyanez a motívum: már elő is vezette a vészt, halált és pusztulást, ami ránk vár, mert kínzó látomásaiban látja, amint eljő városunkba a Jelenések Könyvének szavai szerint a fenevadon lovagló parázna asszony, hogy a hét domb városában, a legmagasabb hegyen, a tenger nagy vize mellett üljön és döntse romlásba az eget és a földet…


Mindig megrémítenek ezek a sorsszerű összecsendülések, mert halandó voltomban tanult gnosztikus ismereteim, vagy túlélő szellemem miatt mindig megszólal jó időben egy kis vészcsengő: „fuss, Kapitány, fuss, amíg nem késő” – de egyedül vagyok félelmemmel, s ketten az aggodalmunkkal: Laura és én –azonban hogy is foghatnék össze Vele, hiszen Malkáv vére csörgedezik az ereiben…


Persze lehet, hogy csak rémeket látok, s míg máshol, a ventruek, toreadorok vagy tremerek uralta világban a viszály az úr, a malkávok irányította városokban az önellentmondás, addig nálunk egyszerűen pofázással vezetik le a feszültséget, de fennmarad a béke, amit szavatol a brujah vezetés. Lehet gúnyolódni, hogy el sem dönthető, mikor a herceg, az udvarmester és a főszolgabíró összeül, akkor most nagytanácsot tartanak vagy klángyűlést……lehet gúnyolódni, de csak halkan, meg ne hallja valamelyik. Különben sem lenne teljes a klángyűlés ilyenkor, lévén vagy másfél tucat is vérükből a városban. De nem, nem élünk elnyomásban, nem szabad hinned a pletykáknak, amiket örömmel terjesztenek róla és rólunk. A herceg valóban elkötelezettje a szabadságnak, a szabad akaratnak, meg más ilyen nagy ideológiáknak, amiben a brujah-k tovább hisznek, mint a többiek általában. Nem csak mi, a többi kamarillás klán képviselői élünk békességben itt, hanem még egy ”dühöngőt” is létrehozott az egyik kerületben az anarchoknak, akiket szívesen pártfogol, bár inkább atyáskodóan, nem sok anyai ösztönnel megáldva……velünk pestisesekkel pedig nem csak hogy nincs baja, de tudja azt, mennyire építenie kell ránk, ha el akarja kerülni a meglepetéseket, vagy a ventrue-k csalafinta tréfáit. No és ha tudja, hogy hová kell csapnia, megteszi. Azt mondják, hogy az egyik ventrue öreg, ki tán fél tucatszor többet látott az életből nálam, megtarthatta itteni érdekeltségeit a befolyására és kapcsolataira való tekintettel, de a lábát sem teheti be a városba, míg D.D. a herceg. (No persze színe előtt azért nekünk csak Dellinger herceg marad, kevesen merik ledidizni szemtől szemben is)


Összefoglalva tehát, kérdésedre válaszul azt javaslom, nyugodtan ajánld az ismerősödnek, hogy városunkba küldje ifjú gyermekét, érdekeit képviselendő, bármely klán tagja legyen is, hisz hamarost itt is megkezdődik a bemutatás rituáléja……bár nem szabad azt hinned, hogy ezt itt annyira formálisan végzik, mint a ventrue-k uralta városokban. Tehát visszakanyarodva: hamarosan bemutatják választottjaikat azok, kik gyermekteremtésre nyertek jogot az elmúlt években, s azon ifjak között bizonyára elvegyül majd az a gyermek, mint gyom között az üszög.


A Kapitány”

https://sites.google.com/site/bynightsanfrancisco/home/a-varos-toertenelme

LEAVE A REPLY