Mon Krieg maga a rejtély. Ha egy újonnan érkezett vámpír végigfutatja tekintetét a sokszínű és kaotikus városon, nem tudja eldönteni, hogy most az óvilág egyik kopott falú városkájában sétálgat, vagy a New Yorkra jellemző felhőkarcolók sötétjében igyekszi kiismerni magát. Mon Krieg több kerületre osztható, és alapvetően önérvényesítően helyet harap magának minden, ami létezni kíván a város határain belül. Található a városban régies hangulatú téglából épített kockaház, épp annyira, mint hatvanemeletes üvegfalú felhőkarcoló, aminek a tetején gótikus mintázatú vízköpők szájából zubog a csapadék a lent tátongó utcákra. A kikötő negyed határán, rengeteg elhagyatott raktárépület és temérdek sok móló áll csendes egyhangúságban, miközben valamivel beljebb a munkásszállók mocskos olcsóságához dörgölődznek a fiatalkorú prostik, piti drogdílerek és a milliószámra működő szex shopok és sztriptíz bárok. Azonban ugyan ilyen természetességgel találhatóak galériák, kiállítótermek, díszpáholyos színházak és művész kocsmák, az óváros turistacsalogató negyedeiben, ahol a nagy művészek és a kimunkáltabb zenét kedvelők fordulnak meg. Akinek viszont ez nem nyerné el a tetszését, azok könnyedén kijuthatnak a város dél-keleti részén található strandokra és pihenésre kialakított partszakaszokra. Itt BMX banditák és a rohangáló parkourosok mellett, görkorcsolyás szexi lányok sütkéreznek a napon, a bandajelzésekkel és grafitikkel díszített falú bérházak előtt, amik a kilencvenes évek hangulatát idézik. A várost kettészelő folyó az itt élők egyik büszkesége az Old Mom, amely lassú széles hömpölygésével folyóvárosi hangulatot varázsol mind a két partjára. Ez az a rész, ami a legrégebb óta városként funkcionál. Ettől feljebb a dombok között már csak önálló kúriák, ősi családi birtokok és fényűző paloták fényei táncolnak az éjszakában, nem kevés titkot és kincset rejtve el a kíváncsi szemek elől.
Mon Krieg önálló, erős és gyorsan fejlődő város, ami a huszadik század végén egyike volt a legfontosabb üzleti központoknak, ahol presztízs volt felhőkarcolót kibérelnie minden nagyobb nemzetközi vállalatnak. Egy nyüzsgő metropolisz, ami nyitott volt a világra és habár soha nem vetekedhetett egy New Yorkkal, Washingtonnal, vagy egy Párizzsal, de saját varázsával nem is volt rá szüksége. Sokan az itt lévő szabadság és az egyedi életérzés miatt, ami a régi és az új fura egyvelegéből fakadt, választották a helyet otthonuknak, vagy kikapcsolódásra. Azonban a várost súlyos csapás érte az ezredfordulón és hosszú hónapokig tartó nehézségek miatt megcsappant a lakossága.
A valaha fényűző és befolyásos, közel négy millió embernek otthont nyújtó hely, közel nyolcévnyi kemény munka után kezdte el kiheverni az eseményeket és kezdett újra önmaga lenni. Új épületek, kiadásra váró lakások, irodák, raktárak, megújult úthálózat és közlekedési rendszerek várják a lehetőségek után kutatókat, vagy a máshol tapasztalható problémák elől menekülőket. A tíz éve történt eseményekre pedig már csak az Indián-sziklának keresztelt hegy emlékezteti a helyieket, akik azonban nem igazán beszédesek, ha ez a kérdés előkerül.
A város Texas állam dél-keleti csücskében található kikötő. Alapvetően dombokon terpeszkedő, komor erdők határolják nyugat felől és magas hegyek választják le az államok többi részéről északi irányba. Középen a hegyekből eredő Old Mom elnevezésű lassú sodrású széles folyó választja ketté, aminek deltába torkoló vége közvetlenül az óceánba folyik. Mon Krieg hat nagyobb negyedre van felosztva, ami egy üzleti negyedből, egy kikötő negyedből, egy lakónegyedből, egy óvárosból, egy szórakoztató negyedből és egy luxus negyedből áll. A város igen régóta ad otthont a különböző emberi településeknek. Eleinte indiánok lakta vidék volt, később pedig az Európából (leginkább Hollandiából) érkező pionírok hódították meg és tették saját otthonukká a vidéket.
Mon Krieg fontosabb vértestvérei:
Don Huan de Miguel Banderos – Mon Krieg város hercege:
A jelenlegi herceg egyike volt azoknak a keveseknek, aki túlélte az ezredforduló táján kitört káoszt és zűrzavart. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen minden nehézségével, problémájával és kínjával egyetemben ő volt az, aki átvette a korábbi hercegtől a város irányítását, és lett egyeduralkodó mind itt, mint pedig a környéken.
Banderos, nem most kezdte el a nemléttel való ismerkedést, és ami leginkább elmondható róla, az a titokzatosság, felsőbbrendűség, hidegség és az, hogy a látszólagos könnyed irányítás ellenére, vasmarokkal szorítja Mon Krieg torkát, és tartja fenn a törvényeket és a törékeny egyensúlyt vámpír és vámpír között.
A város irányításával kapcsolatban igen liberális politikát folytat, ami viszont okozta már néhány átutazó, gyors és fájdalmas végét, mert összetévesztették a szabadságot a szemtelenséggel. Mindenkit szívesen fogad a városában és könnyen kaphat bárki engedélyt, akár hosszabb itt tartózkodásra is, egészen addig, amíg korra való tekintett nélkül, nem károsítja azokat a vértestvéreket, akik már a katasztrófa előtt is a városban éltek. Tekintettel arra, hogy a régi város vámpír populációja közel kihalt, így talán ha egy tucat vértestvérről van szó, ám ezek a személyek, nagy előnyökkel indulnak bármiben, ami a városhoz köthető, mindazokkal szemben, akik később érkeztek.
Banderos igen óvatos, ami a városon kívüli politikát illeti, hiszen nem csak a Kamarilla egyre erősödő igényeivel szemben kell fenntartania a saját függetlenségét, de a másik irányból erősödő Szabat fenyegetést is ügyesen kell megoldania.
Mindezek mellett viszont valódi Toreador, aki sokat ad a szépségre és a művészetekre, nyitott az új dolgok irányába, akár halandó, akár vámpír az ami előidézi azt. Nehezen találja a nála fiatalabbakkal a hangot és ebből gyakran adódnak konfliktusai, amit viszont a véréből fakadó erejével, hamar rövidre szokott zárni. Alapvetően mindig mindenhol, ahol feltűnik, egy kisebb felfordulás keveredik, a kísérete és saját jelenléte miatt.
Devald a retteget – a város főszolgabírója és a Gangrel Klán legidősebbje:
Devald a rettegettől keveset lehet tudni, azon kívül, hogy alig néhány éve jött Mon Kriegbe és nem csak a véletlen miatt érkezett, hanem a herceg volt az, aki a múltjának egy részét képező gangrelt a városába hívta. Ennek oka igen egyszerű volt. A frissen megszerzett és, akkor még igen ingatag városba Banderosnak egy végletekig megbízható, és halálosan veszélyes vértestvérre volt szüksége, aki képes kordában tartani a Mon Kriegben időről-időre feltűnő elemeket. Devald eleget is tett ennek a kérésnek és érkezése óta tölti be a város egyik legfontosabb posztját és ő a seriff.
Alapvetően egyedül szokott dolgozni, de a feladat méretére való tekintettel sokan vannak, akik a keze alá dolgoznak, többek között a hercegi testőrséghez tartozó gohulok, illetve néhány potensebb tagja a brujah klánnak.
Devald nem egy bonyolult személyiség és nélkülöz minden a fajtájára jellemző intrikával kapcsolatos szokást. Talán pont ezért kedveli annyira a herceg és mondhatja el magáról a seriff, hogy már évszázadok óta jó barátok. Két dolog van, amihez igazán ért, a félelemkeltéshez és a harchoz. Ha pedig épp egyikre sincs szükség, akkor minden idejét a motorjával tölti. Imádja a száguldást és általában a motorjához szükséges teljes felszerelésben szokott tetszelegni. Korára és vehemenciájára való tekintettel, már igen kevés maradt meg egykori halandó kinézetéből, és köpcös testalkatával, csomóban álló hajával, sűrű pofaszőrével és hihetetlen testi erejével, alapból vérfagyasztó a kinézete.
John Scott – a város Udvarmestere és a Toreador Klán primogénje:
John Scott a város lelkiismerete. Korábban egyike volt Banderos leggyűlöltebb ellenfeleinek, amelynek oka a herceg csodaszép gyermeke volt. Azonban ezt már elfedte a sok közösen átélt és megoldott probléma és a tény, hogy a herceg ugyanazt az odaadó önfeláldozást fedezte fel Scottban, mint ami benne is volt, amikor a város megmentéséért harcolt. Scott így lett az egykori, ellenségből, a város második leghatalmasabb vértestvére. Igaz, hogy John nem az a típus, aki ezzel szeret visszaélni, vagy egyáltalán élni.
Udvarmesterként egyike azon keveseknek, akire lehet számítani és mindent megtesz annak érdekében, hogy a város érdekeit figyelembe véve, minden konfliktus ellenére, egymás mellett tudjanak élni az itt lévő élőholtak. Tekintettel arra, hogy korábban költő, lázadó és szabadságharcos is volt már, igen komoly támogatója minden újító gondolatnak, még inkább, ha a halandó világgal is kapcsolatos és köthető valamilyen művészethez. Elsősorban kapocsként működik a herceg és a hozzá nem mérhető vértestvérek között, másodsorban a város diplomatája és az, aki a leggyorsabban tud minden problémát orvosolni.
Claudia de Berra a bárónő – a város Nosferatu primogénje:
A maszkos feketeözvegy. Sokat nem lehet tudni a nosferatu klán elsőszülöttjéről, azon kívül, hogy nagyra értékeli a régi és szép dolgokat. Sokat ad a formalitásokra, és állítólag jóval több gohullal és gyermekkel veszi magát körül, mint amennyi egészséges, vagy akár engedett. Azonban ezek mind csak Eliziumi pletykák és szóbeszédek.
Claudia, vagy ahogyan sokan hívják, a Bárónő, nem igen vesz részt aktívan a vértestvér társadalom működésében, viszont annál többet tud, arról, hogy mi minden folyik benne. Azok a kevesek, akik kicsit jobban ismerik, mind arrogánsnak és távolságtartónak tartják. Valójában viszont ez mind csak jó eséllyel figyelemelterelés, hiszen a vén nő már közel fél évszázada tartja az elsőszülött pozícióját és eddig még mindenen átkalauzolta, nem csak a nemlétét, de teljes vagyonát és hatalmának fátyol fedte részét is. Sokan vannak az öregek között, akik nem kedvelik és aggódva figyelik, hogy milyen politikai és hatalmi machinációkat végez a háttérben, azonban eddig még semmi látható nyoma sincs súlyosabb terveinek.
Molly Jane – a város Malkavita Klánjának primogénje:
A korábbi hercegnek, Eriknek volt sokáig az elsőszámú hárpiája és ügynöke. Egy mély érzésű, igen szenvedélyes és kedves nő, aki a mozi születésekor vált vértestvérré, és régen mindene a filmek, a színészek, és a köréjük szerveződő pletykák voltak. Azonban Erik halálával és a városban bekövetkezett változásokat követően ő is megváltozott.
Jelenleg a városban tartózkodó, kicsiny, de befolyásos Malkavita klán elsőszülöttjeként igyekszik segíteni a herceg munkáját, hogy minél előbb „meggyógyuljon” a város, igaz számára már soha nem lesz olyan, mint amilyennek megismerte, megszerette, de ez mit sem változtat az odaadó munkáján, hogy jobbá váljon az itteni élet. Régi komolyabb kémtevékenységét állítólag már feladta, és ami az igazságot illeti, a mostani herceghez sem kötődik, olyan erős szállakkal, mint a korábbihoz.
Billy McKenzie – a város leendő Brujah primogénje:
Billy múltja még a gyorskezű mesterlövők, vadnyugati idejéig vezethető vissza. Ő maga is része volt ezeknek a legendáknak, de már annyira régen volt, hogy kevéssé emlékszik rá. A városba közel húsz éve érkezett és hosszabb-rövidebb itt tartózkodása alatt, fontos részévé vált Mon Krieg vámpír társadalmának. Bár alapvetően vér szerint a Brujah klánhoz tartozik, és ezt igazolja a kopottas régi vágású porfogó kabátja, az elmaradhatatlan Cowboy kalapja, a csizma és a Harley Davidson motorja, de a valóságban Billy egyike a város legjobban informált okkultistáinak. Műveltsége és tájékozottsága a régi időkkel kapcsolatban, csak egy valami múlhatja felül, az pedig a megbízhatósága és ereje amit, amikor szükséges mindig a város szolgálatába tudja állítani. Az elmúlt néhány hónapban nyerte el a Herceg és a néhány megmaradt klán társa hozzájárulását és lett a városban tartózkodó Brujahk képviselője és védelmezője.
Adam Cromwell a „takarító” – a városban frissen épülő Tremere Kápolna Régense:
Egyike a legfrissebben érkezeteknek, akik a városban élnek. Adam eredeti angolságával, nyakig érő fekete garbójával, ridegségével, és hibátlan udvariasságával, ha akarná se tudná elrejteni, hogy nem tegnap és nem Amerikában lett vértestvér.
A Mon Kriegben történ felfordulás, súlyos károkat okozott nem csak az itteni vértestvérek társadalmában, de a Tremere klán felhalmozott tudásában is. Mr. Cromwel pedig, pont ezeknek az értékeknek a megmentése és helyrehozása kapcsán érkezett az óceánparti városba, ami végül annyira megtetszett neki, hogy úgy döntött, tovább marad. Jó kapcsolatot ápol a herceggel és már érkezése előtt klánja előkészített néhány olyan segítséget, amivel könnyen tud élni és szükséges, ahhoz, hogy megerősítse a Tremre klánt a városban.
Választható Atyák:
Devald a Rettegett, Mon Krieg seriffje 9. generációs Gangrel.
A seriff utasításba kapta, hogy ölelje be maga mellé valakit, akivel erősíteni tudja a városért felelős vértestvérek sorait. Bár tény, hogy a magányosan dolgozó Devaldnak ez nem igazán volt kedvére való, de végül eleget tett a herceg kérésének és levadászta a megfelelő személyt.
Molly Jane Malkavita primogén 10. generációs.
A városért tett nem egyszeri komoly szolgálatáért fejébe kapta a lehetőséget, hogy egy társat válasszon magának, amire nagy szüksége is van, hiszen korábbi egyedüli társa, a komornyikja, eltávozott az élők sorából. Molly viszont nem tett még ilyet korábban, úgyhogy roppant körültekintően járt el ez ügyben. Finom megjelenésével, kissé gyászoló, de csinos öltözékével és kedves mosolyával semeddig sem tart neki, bárkinek a kedvében járni, viszont tényleg minden vágya, egy valódi társ megtalálása, ezért igyekszik minél jobban megismerkedni a leendőbelijével.
Molly alapvetően gyakran megfordul az Elíziumokban, és nem egy vértestvér van, aki komolyabban kedveli. Habár sokat változott a személyisége, az utóbbi években mégis megmaradtak azok a különleges képességei, empátiája és „tisztán” látása, ami különlegesen értékessé és fontos részéve teszi a városi politikában. Régi menedékét, egy sokkal előkelőbbre és inkább a 20-as éveket idéző, varázslatos kúriára cserélte. Több érdekeltsége is van belvárosi mozikban és néhány kisebb színházban is.
Surf 8. generációs Brujah.
Surf a hatvanas évek óta él a városban és atya Cortinius azért teremtette, hogy segítséget nyújtson neki az akkori súlyos vérfarkas problémákkal kapcsolatban. Azonban ez már régen volt és azóta, nem csak az atya hagyta el a várost, de egyedüli valamire való társa és testvére Doris is elpusztult. Surf azóta csendesen éli a halandó korában számára mindenné váló szabad életet. Gitározik, surfol, csajozik, sétáltatja Shark nevű ölebét és szemmel tartja a kis birtokát, ami egy hangulatos kis lakókocsiból átalakított ház a tengerparton. Teljes vagyona egy jó állapotban lévő motor, egy nemrég szerzett Hummer, egy komplett katonai alakulatra elég fegyver és vagy egy tucat kiváló minőségű surf deszka. Élvezi a halhatatlanság okozta örömöket és jó kapcsolatot ápolt a tengerparti hippikkel, goásokkal, és időről-időre segít egy kicsit, az elveszettebb senki háziaknak. A város többi vértestvérével nem nagyon tart aktívabb kapcsolatot, mert nem igazán van, amiben egyezne a gondolatiságuk, vagy az ízlésük. Ez alól kivétel néhány buli kedvelő Toreador és páran a saját klánjából.
Magas, jóképű és általában nem szokott több ruhát viselni, mint egy bermuda gatya, egy laza ing és egy nyaklánc.
Jacob Duke Ventrue playboy és média mágnás 9. generációs.
Egyike a város legbefolyásosabb vámpírjainak. Jacobot a kilencvenes évek elején ölelte be az akkori város kékvérű primogénje Brook Handerson Ward. Ez természetesen nem véletlenül történt, hiszen Jacob fiatal kora ellenére a város leggazdagabb embere volt és minden az ő kezében futott össze, aminek akár halovány köze is volt a médiához. Reklámok, tv-csatornák, kampányok és felmérések, mindezeknek ő volt a koronázatlan királya. Sőt még mindig az.
Jacob közismert a devianciájáról és arról, hogy nem csak kiváló üzletember, de hihetetlen ügyesen bánik mindenkivel, akitől valamit akar. Ha mindez nem lenne elég, akkor atya halálának kapcsán, néhány potensebb helyi bankot is megörökölt, amik még inkább hozzátesznek, amúgy sem kicsi vagyonához. Médiabirodalma legalább annyira felbecsülhetetlen méretű, mint a vagyona. Szereti az extravagáns és drága dolgokat, amire egyik legjobb példa az idomított szibériai fehér tigrise és a nem egy Viperből álló luxussport kocsi istállója. Gyakran csinál váratlan dolgokat, amik azt a benyomást keltik, hogy nem tudatos a viselkedése, de ezt cáfolni látszik az, hogy évről évre egyre komolyabb befolyást szerezz a városi gazdaságban. Egyike azoknak a vértestvéreknek, akik a halandók között is közismertek és valódi sztárként vannak kezelve.
Masqor, Nosferatu volt seriff 10. generációs.
James Williams, alias Masqor, egyike a legnélkülözöttebb vámpíroknak Mon Krieg városában. Az eredetileg maszk és trükk mester, valamikor még a távoli hetvenes években lett vámpírrá és szerencsétlenségére, nem csak, hogy szörnyen eltorzult a teste, de nemzője se volt más, mint a Bárónő, a klánja primogénje. Masqor ölelését követően több feladatott is ellátott, nemzője számára, többek között, több életszerű és szép maszkot készített el teremtőjének, amiben ő eleinte örömét találta, idővel viszont, kémje és figyelő szeme lett a hidegvérű Nosferatu primogénnek. Sokkal később pedig a város ostorozója, és a város végnapjait követően egy rövid ideg atya közbenjárásának köszönhetően a seriff feladatát is ellátta. Azonban egy balul sikerült alkalmat követően, oly mértékig eltűnt, hogy elveszítette a herceg bizalmat és magára vonta atya haragját is. Ennek viszont már néhány éve, és ha van valami amiben Masqor igazán jó, az-az álcázás, eltűnés és a kivárás.
A mélyben fekvő menedéke egy valódi csodalabirintus, amiben régi nagy sikerű filmek kellékjeitől elkezdve, egészen élőnek tűnő szobrokon keresztül, mesebeli szépségű maszkokig minden megtalálható. Masqor viszont nem egy régimódi fickó, mindent szeret, ami kényelmesebbé és biztonságosabbá teszi az életét, igaz, hogy anyagilag nem tud mindent megteremteni a saját maga számára, de amit csak tud, azt igyekszik mind összeszedni innen-onnan.
Adam Cromwell 10. generációs Tremere.
A városba alig néhány hónapja érkezett vámpírról nem nagyon lehet sokat tudni. Annyi viszont bizonyos, hogy Adam stílusában, viselkedésében és hozzáállásában is igen európai. Valami oknál fogva viszont sikerült hamar elnyernie a herceg bizalmát, aki észrevette benne azt, hogy Adam nem csak felettesei parancsának engedelmeskedve jött a városba, hanem hosszú távú tervei is vannak, aminek érdekében, akár hajlandó erős támaszává válni a hercegnek is.
Sok tekintetben ő is magányos farkas, aki a kétfős kíséretén kívül senki másban nem bízik. Ha minden igaz, akkor Londonból származik és valamikor a 19. század közepén-végén lett vértestvér. Múltjával kapcsolatban viszont legalább annyira zárkózott és titokzatos, mint a valódi munkáját és terveit illetően, ami a városhoz köti. Egy valami viszont biztos, hihetetlen ereje van, ami mások elméjének manipulálásáról szól és ezt előszeretettel is szokta alkalmazni, ami pedig a mágikus képességeit illeti, néhányan vannak csak, akik látták mire képes és csak annyit lehet róla tudni, hogy senki nem szeretné, ha vele kerülne szembe egy komolyabb küzdelemben. Ahogy mondják Adam Cromwell, a takarító!
