Billy Bob
Billy Bob alig várta, hogy elpucolhasson hazulról. A neje megint azt a semmirevaló valóságshow-t bámulta, amiben a “sárgák” valami gumi szörnyruhába bújt idióták elől menekültek. “Állandóan kitalálnak valami újat, amivel meg lehet botránkoztatni a nézőket.”
A neje meg még az aggregátort is bekapcsoltatta amikor elment a városban az áram, és képes volt felvételről nézni azt a baromságot.
– Billy ez egyszer sokat fog Érni! – hajtogatta állandóan.
Billynek pedig meg volt erről a saját maga véleménye.
„Csoda, hogy idehaza engedik sugározni ezt a szennyet. Ez egy rendes ország… vagy legalább is az volt, amíg a társaságiak szét nem barmolták a gazdaságot.”
Útban a helyi krimó felé bekapcsolta az autórádiót, azonban üres csend fogadta bármelyik csatornára állította is azt. Csak a híreket kedvelte igazán. Tegnap este mondták be, hogy az ICC atomcsapással sújtotta Moszkvát a kereskedelmi szabályok áthágása miatt. Örömében, jól be is akasztott a hír leközlése után.
„Mocskos komcsik, most megkapták a magukét, amit még réges-rég, Reagan alatt meg kellett volna kapniuk, ha az nem lett volna olyan puhapöcs. Akár csak a polgármester.”
Egy fintorral engedett utat méretes csulába csomagolt véleményének.
“Mit tud az, szart se! Bezzeg a fia, Brain , az tökös gyerek. Ő bevonult, ő valóban tesz valamit a világért, ő a város büszkesége, nem ez a szarházi aktatologató. Honnan is írt legutóbb? New-Zürich felé tartottak, vagy mi? Igazából mindegy, elkeni a szájukat, akárhová vezényelték is!
Vajon már megint mit akarhat?”
– A polgármester gyűlést tart a kávézóban. – szólt át Billynek nemrég a szomszéd.
-Ilyenkor, amikor a rendes népek már a családjukkal pihennek? – kérdezett vissza Billy. Utálta a szomszédját. Egyszerűen nem tehetett róla, de mi a picsáért született feketének!
– Veszélyben a város! – közölte amaz egyszerűen. Majd hátat fordított és otthagyta Billyt.
-Veszélyben a város, mi? Jóhogymár nem a Föld! Most már tényleg azt hiszi, hogy mindent beveszünk? Óccsó kis ugribugri! Ja arról nem is beszélve, hogy ez éppen kapóra jön NEKI a választások előestéjén. Akármi van, a sereg majd megoldja! Itt a laktanya egy köpésre, a fele pedig úgy is állandóan itt lóg a kocsmában.- kiabálta a szomszédja után.
Kis idő múlva azonban a kocsijába ült, mert kiváncsi volt, hogy mivel akarja majd megetetni a népet Lonney.
A kávézó parkolójában nem álltak katonai járművek, amit elég szokatlannak lehetett nevezni a szombati estéken.
„Biztos csak az őrmik szívóznak a srácokkal. Pedig azok fasza gyerekek…”
Helyette a városiak töltötték meg a kricsmi előtti teret, és vártak, hogy a polgármester kinyilatkozon.
Billy Bob is kiszállt az autóból és a hátsó sorban foglalta el a helyét, pontosan Nicholas és Pamela Sexton mögött.
” Legalább, ha már unalmas is lesz ez az egész. Már pedig az lesz! Addig is leshetem ezt a bájos kis segget. ” gondolta és férfiasan eljátszott az elé táruló látvánnyal.
Johnston Lonney fellépett az emelvényre és az aggregátor által üzemeltetett mikrofon elé lépett. Azonban a beszédét nem tudta elkezdeni, mert egy mély morajlás rázta meg a környéket.
Billy Bob is hátra fordult akárcsak a többi ember és hitetlenkedve figyelte az elétáruló látványt.
A gomba felhő most kezdte elnyerni végső alakját. Messze volt, még is félelmetes…
“Azok a rohadt komcsik!” – villant át az agyán, majd akárcsak a többi ember, Ő is menekülni kezdett, valami biztonságos helyre…
További karakterek a csoportban!
