A Quiron-tenger medencéjének kétségtelenül legnagyobb és legbefolyásosabb hatalma a területileg, katonailag és gazdaságilag is hatalmas Toroni Császárság. A Birodalom a Hatodkor alkonyán a szétesett, saját ereje által felemésztett Ryek romjain jött létre, ám hatalmát sokkal régebbre, a dicső Ötödkori Kyriára vezeti vissza, melynek örökösének, sőt, kiválasztott feltámasztójának tartja magát. A császári család, a Nemes Házak, Tharr egyháza, a rettegett Boszorkányerőd mind ugyanarra vágynak – ismét Kyria zászlaja alatt egyesíteni Észak-Ynev java részét. Ennek érdekében fegyverrel fordulnak észak független államai, az Északi Szövetség és más, kisebb hercegségek, városok ellen, hogy visszafoglalják elveszett területeiket, és Kyria egykori székvárosát, a pompás Enrawell-t, a mai Erigowot. A Quiron-tengertől délre és keletre szövetségesek és hűbéri alárendelt népek rendszere szolgálja Toront, akik a birodalmi politika álmai szerint majd Új-Kyria hűbéresei és határvédői lesznek – közéjük tartozik épp úgy az ezredéves kultúrájú Enoszuke, a gazdag Abaszisz, vagy a fényes kultúrájú Alidax, mint barbár népek, névtelen városállamok, feltörekvő kiskirályok és a rettegve tisztelt aquirok. Legnagyobbjaikat a Fekete Lobogók fogják össze, hogy véres háborúban forduljanak észak félrevezetett népei,barbár ervek, dwoonok, ilorok, törpék és más obsorok ellen, akik a maguk Vörös Hadurainak vezetésével szállnak hiábavalóan harcba a Fekete Hadurakkal.
Miközben Toronon kívül tizenegy – az erv barbárok szerint tizennégy – háború zajlott le, és hol bővültek, hol csökkentek Toron és szövetségesei határai, addig a határokon belül nem sok minden változott. Tartós és erős alapot képez a hagyományos toroni kasztrendszer, a hatalmas termőterületek és rabszolgákkal kitermelt bányák, az állam és a Tharr-egyház finom egyensúlyán alapuló valláspolitika, a Boszorkányerőd körüli intrikák begyűrűzése a császári udvarba pedig termő talaja az alkotó, éltető káosznak. Toron úgy változik folyton, hogy megőrzi lényegét és ősi, fennkölt küldetését. A Birodalom vezetése a mind fogyatkozó, de büszkeségében nem hanyatló tisztavérű kyr Nemes Házak kezében van, akik engedelmes vazallusai csupán a mindenható császárnak. Aki mégis ellenszegül, vagy súlyos hibájával sodorja veszélybe Kyria feltámadását, az rituális öngyilkossággal tisztulhat meg a szégyentől, vagy ha vére túl értékes, hogy kieressze, örökre száműzetésbe kell vonulnia. A legyőzhetetlen császári hadigépezetet a birodalmi légiók, a Vihargárda, a Boszorkányurak seregei, a fejvadászklánok, Tharr szörnyszülött harcosai és persze a legendás Toroni Hadiflotta teszi ki. A tartományok kormányzói – egytől egyig kifogástalan kyr nemesek – egyben katonai főparancsnokok is, sok második-harmadik fiú pedig Tharr-egyházában, vagy valamely boszorkánymesteri céhben találja meg számítását.
Az utóbbi évek azonban néhány váratlan, és sokak szemében tűrhetetlen változást hoztak – ez már nem az éltető káosz, hanem a káros felfordulás, a barbárok behatásának jele. Korábban csak Sogron apró templomai tűrték meg Tharr hatalma és az ő hekkái mellett, nem régen azonban a császár dekrétumban ismerte el Morgena hitét és egyházá – a Tharr-egyházának fősége persze nem került veszélybe, de sok főpap, és maga Lélekőr is aggódva nézi a fejleményeket. Az aszisz vazallusok Abasziszában mind gyengébb a királyi hatalom, és egyes hercegkapitányok mind nyíltabban szövetkeznek az Északi Szövetséggel. Az orwellánus Kard Testvériség hatalma inog Gro-Ugonban, az északi titkosszolgálatok mind mélyebbre szivárognak Toronba, a fejvadász-szekták egyre önállóbbak, és a Boszorkányerőd körül sincs minden rendben.
Ebben a kínos zűrzavarban különösen fontos a siker. Toron külpolitikájának egyik legfontosabb eleme egy összefüggő vazallus terület kialakítása a Quiron-tenger déli partján, összekötve Abasziszt Alidaxal, megsemmisítve a Sinemosi Ligát, és megregulázva a szövetséges, de önfejű rowoni uralkodót. Ennek érdekében a területen működő toroni titkosügynökök – a Kobrák, a helyi Tharr-egyházak és az aszisz kereskedők segítségével – fő célja, hogy meggyengítsék Narvant és Anterát, győzelemre segítsék, ugyanakkor hűségre oktassák Rowont, és rajta tartsák szemüket Yankaron, a városon, ami hivatalosan nem is létezik. Ha ez sikerül, akkor Abaszisz, Rowon és Alidax együtt uralhatja a déli partot, biztosítva a hátországot, és nem utolsó sorban az abbit-szállítmányokat, és a Toroni flotta végre megindulhat a Sinemosi-öböl felé. Ennek köszönhető, hogy az utóbbi időben igencsak megnőtt a toroni ügynökök száma a Dél-Quironeiában, és úgy nyüzsögnek, mint lepkék a gyertyaláng körül.
